Már 10 és 12 óra között, a gyülekező és regisztráció idején is tartalmas beszélgetések folytak olyan rokonok között, akik bár egy városban laknak, mégis itt találkoztak személyesen először.

Öröm volt hallani, hogy a szászvári Bogyay László rokonunk gyermeki lelkesedéssel mesélte, hogy mennyire várta már a találkozót, s ha kell, akár hordágyon is megjelent volna. Már ezért megérte, hogy fiaimat is magammal vittem, hisz ők is éppen jelen voltak e beszélgetésnél.

Szerencsére többen voltunk akik már régi ismerősként üdvözölhettük egymást, s most is ugyanolyan boldogságot éreztünk, mint mikor először találkoztunk.

Déltől a minden igényt kielégítő ebéd közben is volt lehetőség egy kis diskurzusra, hogy aztán a csoportkép elkészülte után meghallgassuk a családkutatóink előadását is.

Sajnos Miska bácsi nem volt teljesen érthető, így csak azok tudtak igazán figyelni rá, akik nagyjából ismerték az általa elmondottakat.

Bár Pista bátyámat kicsit bosszantotta, hogy a kivetítőn nem akart megjelenni az általa kért családfa tábla, azt gondolom, hogy előadása így is közérthető volt, ettől részletesebben már csak a "szakemberek" tudták volna nyomon követni.

Kiderült, hogy az 1606-ban született Bartalos János volt az első, aki a sok Bartalos közül a bogyai birtokai után használta először a Bogyay Bartalos nevet. Fia, az 1624-ben született Bogyay Bartalos Gergely volt, akinek fiaitól származott valamennyi jelenlévő. Közülük a legtöbben - köztük Pista bátyám és jómagam is - az 1666-ban született, később sümegi várkapitányként is helytállt, s Pista bácsi által egyebekben is méltatott Bogyay Györgytől származunk a legtöbben, s ő volt az, aki először mellőzte a Bartalos nevet.

Miska bácsi érdeme, hogy az okirati bizonyítékok mellett immár a genetikai bizonyítékok is rendelkezésre állnak a Bartalos és Bogyay család rokonságát illetően. Amikor Miska bácsinak elküldtem a DNS mintámat, hogy Pista bátyáméval és a sajátjával összevesse, akkor egy kicsit izgultam az eredmény megérkezéséig. Mi van akkor, ha valamelyik Bogyay nagymama jóban volt a kertésszel? Akkor az okiratokat sutba dobhatom, hisz genetikailag akár a kertész leszármazottja is lehetek. Szerencsére a Bogyay nagymamák gyereket otthon csináltattak maguknak, így a mélygenealógiai vizsgálat is alátámasztotta az okirati bizonyítékokat. Erről bővebben dr. Bartalos Mihály írásában itt olvashattok.

Talán nem véletlen, hogy a külföldön élő rokonok közül voltak, akik hozzászóltak az előadókat követően. Kedves volt, ahogy Bogyay Mária megosztotta velünk családi képeit, s megható, amilyen szeretettel beszélt édesanyjáról Bogyay Elemér. Bogyay Frédi életszeretetét, jókedvét, mindenkinek csak ajánlani tudom, s az egész nagymadi kórusnak köszönjük a szép dalokat.

Azt gondolom, hogy "a foglalkozás elérte célját", s remélhetőleg nem kell 400 évet várni egy újabb találkozóra, melyen a jelenlegi kb.80 főt is meghaladó létszámban veszünk részt.

 A rendezvény általam készített képei.

 Bogyay Frédiék első és második nótája.

Ui: Többen panaszkodtatok, hogy nem lehet megnyitni a családfát. Megpróbálok utánanézni a dolognak, nálam működik. Akinél mégsem, ott az a javaslatom, hogy a GenoPro program (most már 2011-es verzió is van) letöltése után a Családfa menüpontban a családfára mutató hivatkozásra a jobb egérgombra kattintva letölthető a .ged kiterjesztésű fájl. Ezt kéne lementeni a saját gépre, majd a GenoPro program megnyitása után behívni. Remélem így működni fog, de kérem, hogy mindenképpen jelezzetek vissza az f.bogyay@chello.hu drótpostára.